Sötét
legyezőkkel, esernyőkkel és "pacsirtának" elnevezett hosszú, fából
faragott csövekkel érkeznek. Talpig feketében, tekintélyt parancsolóan
vonulnak, akár egy politikai küldöttség a Star Wars-ból. Majd elvegyülnek a tömegben.
Nem lehet őket felkérni, ők választanak. Kiszemelnek. Majd felajánlják esernyőjüket;
s ha elfogadja a morcos/ meglepett/ mit sem sejtő járókelő; füléhez közelítenek
a Suttogók, a "pacsirtával",
hogy felajánlják költői szolgálataikat, s finom verssorokat, titkos bölcsességeket
súgjanak az utca emberének meggyötört fülébe.
Ils
arrivent avec leurs éventails et parapluies foncés et les longues cannes
charpentées en bois intitulées „les rossignols”. Emballés tout en noir, ils
défilent en imposant le respect, tout comme une délégation politique de la
Geurre des Etoiles. Ensuite ils se mèlent
dans la foule. On ne peut pas leur inviter, c’est eux qui choisissent. Ils jettent
leurs dévolus sur nous. Puis ils proposent leurs parapluies; et si le passant
maussade/ étonné/ sans méfiance l’accepte; les Souffleurs s’approchent de son oreille avec le „rossignol” pour
offrir leurs services poétiques en murmurant des vers fins, des sagesses sercètes dans l’oreille abîmée de l’homme de la rue.
