2012. június 4., hétfő

Onze Bouge



Sötét legyezőkkel, esernyőkkel és "pacsirtának" elnevezett hosszú, fából faragott csövekkel érkeznek. Talpig feketében, tekintélyt parancsolóan vonulnak, akár egy politikai küldöttség a Star Wars-ból. Majd elvegyülnek a tömegben. Nem lehet őket felkérni, ők választanak. Kiszemelnek. Majd felajánlják esernyőjüket; s ha elfogadja a morcos/ meglepett/ mit sem sejtő járókelő; füléhez közelítenek a Suttogók, a "pacsirtával", hogy   felajánlják költői szolgálataikat, s finom verssorokat, titkos bölcsességeket súgjanak az utca emberének meggyötört fülébe.

Ils arrivent avec leurs éventails et parapluies foncés et les longues cannes charpentées en bois intitulées „les rossignols”. Emballés tout en noir, ils défilent en imposant le respect, tout comme une délégation politique de la Geurre des Etoiles. Ensuite ils se mèlent dans la foule. On ne peut pas leur inviter, c’est eux qui choisissent. Ils jettent leurs dévolus sur nous. Puis ils proposent leurs parapluies; et si le passant maussade/ étonné/ sans méfiance l’accepte; les Souffleurs s’approchent de son oreille avec le „rossignol” pour offrir leurs services poétiques en murmurant des vers fins, des sagesses sercètes dans l’oreille abîmée de l’homme de la rue.