Végülis nagy nap ez.

Ma fejeztem be a Surikot. Ulickajától. (a Médea jobb volt) Ma van egy kedves kortársnő boldog-boldog születésnapja. És amúgy újra írok. Novellát. Két év teljes némaság után.

Akkor már blog-ot miért ne?  Az is volt anno. Csak letöröltem. Az utolsót még mikor fogszabályzót viseltem. Azóta sok minden változott. Másik országban lakom. Többek között. Egyedül. Nem hordok fogszabályzót. Viszont vörös rúzst. Mostanában.

Ami nem változott, hogy van mit mesélnem. Rengeteg minden. Ezt a blogot hát univerzumomnak és írásaimnak szentelem. Magyarul írok, mert ez a legtermészetesebb nekem; de igyekszem lefordítani a munkáimat franciára, hogy mindenki számára elérhetőek legyenek.

Lassan, de biztosan felpakolom majd régebbi és újabb novelláim.  

És itt vagyok. Írok újra.

De toute façon c’est un grand jour.

C’est aujourd’hui que j’ai fini Chourik. De Oulitskaïa. (Médée était mieux) C’est aujourd’hui le joyeux-joyeux anniversaire d’une chère contemporaine. Et d’ailleurs j’écris de nouveau. Nouvelle. Après un silence total de deux ans entiers.

Dis donc, pourquoi pas un blog, alors? A l’époque j’en avais aussi. Je l’ai seulement supprimé. Le dernier quand j’ai toujours porté un appareil dentaire. Depuis beaucoup de choses a changé. J’habite dans un autre pays. Entre autres. Toute seule. Je ne porte pas d’appareil dentaire. Je porte par contre un rouge à lèvres rouge. Ces temps-ci. 

Ce qui n’a pas changé c’est que j’ai des choses à raconter. Enormément de choses. Je consacre donc ce blog à mon univers et à mes écritures.  J’écris en hongrois parce que c’est la façon la plus naturelle pour moi; mais je fais tout mon possible de traduire mes travaux en français pour que cela soit disponible pour tout le monde.

Lentement mais sûrement je chargerai mes plus anciennes et nouvelles nouvelles.

Et je suis là. J’écris de nouveau.