Luxus, hogy Párizsban nézhetem Nagy Zsoltot és Stefanovics Angélát játszani, azt hiszem. A Standard Idéal Fesztivál vendégjátékaként bűvölt a Kárpáti Péter vezette Titkos Társulat az MC93 színpadán. (Márton Dávid Jól hangolt zongora c. darabja is, úgy egyébként)
„Az ősi legendák dühös prófétája – Nagy Zsolt- , sok ezer éves kóborlás után, ma reggel Budapestre érkezett. Leszállt a nemzetközi vonatról, kijött a Keletiből, bevetette magát a városba, ahogy pitbull a játszótérre – és ma este találkozik velünk... „
A mózesi prófécia után kezdődhet is a játék, a Pitbull érdekes évődés után bevezet bennünket, nézőket egy fásult pesti pár intim világába. Hopp, hirtelen ott ülünk egy nappaliban, két idegen ember kiábrándító valóságában, zavarba ejtően közel. Itt „tesz rendet” a Pitbull pörgős szövegekkel, nem köznapi módszerekkel, kemény szarkazmussal. A színészi játék közvetlen és bátor, hátborzongató ahogy a Pitbull belenéz a szemembe, s ugyanúgy én is visszanézhetek az ő szemébe, oda-vissza működik. Sírni tudnék a szabad akarat híján ide-oda hányódó, édes-rémes, naivan buta, ám számító nőcske láttán – Stefanovics Angéla; illetve az egész lepukkant erőtlenség ebben a szürke pesti lakásban nem az újdonság erejével hat, mert láttunk már ilyet, de tud újat mutatni. Újra és újra képes sokkolni, hogy emberek valóban figyelem, értelem, elhatározás nélkül élik túl az ócska hétköznapokat egymás mellé rakva. Zsuzsa –Lőrincz Zuszsa - belépője vérprofi, a darab közepén a Pitbull faggatásának engedve, a közönség soraiból lép be a játéktérbe. Sokszor nem könnyű szétválasztani amúgy, hogy előre megírt jeleneteket vagy improvizációt látunk. Ami nem véletlen, mivel a mű a színészek improvizációiból összeállt, ám rögzített szöveg eredménye, amit Kárpáti Péterrel közösen állítottak színre. A párbeszédek fenemód életszerűek és energikusak, valóban olyan, mintha a darab előttünk születne. A kusza kapcsolatrendszerek, és szilánkos családi történteket nyomasztó kilátástalanságát a Pitbull vezette – szintén imprónak ható – finálé-tánc oldja fel. Nagy Zsolt, Boross Martin, s végül Stork Natasa belépésével építik fel Godard Bande a part-jának mókás táncjelenetét egy Riders on the Storm feldolgozásra.
Büszkeség, hogy végre egyszer nem Orbán Viktorról kell magyarázkodnom…Egy szomorú, ám ismert valóság kontúrja. Kemény honvágy. Szörnyülködés és röhögés.
C’est du luxe que c’est sur Paris que je peux regarder jouer Zsolt Nagy et Angéla Stefánovics, je crois. La Troupe Secrète dirigée par Péter Kárpáti a charmé sur la scène du MC93 en tant que spectacle invité au Festival le Standard Idéal. (Le Clavier Bien Tempéré de Dávid Márton également, d’ailleurs.)
„A la suite de l’errance de plusiers milles d’année le prophète rageur des ancinnes légendes – Zsolt Nagy - ce matin est arrivé à Budapest. Il a déscendu du train international, est sorti de la Gare de l’Est, s’est immergé dans la ville, comme le pitbull qui se lance à l’aire de jeu – et ce soir il nous rencontre…”
A l’issue de la prophétie mosaïque on n’a qu’à commencer le jeu, après un badinage intéressant le Pitbull nous invite vers l’intérieur du monde intime d’un couple blasé de Pest. Hopp, tout d’un coup on est assit dans un salon, dans la réalité de deux inconnus désabusés, d’une proximité embarrassante. C’est ici que le Pitbull „va mettre de l’ordre” à travers des paroles bien dynamiques , des méthodes inhabituelles, du sarcasme dur. Le jeu de l’acteur est droit et courageux, il donne froid dans le dos comment le Pitbull regarde dans mes yeux, et comment moi pareillement, de la même manière je peux regarder dans ses yeux, ça marche mutuellement. Voyant la femme qui est ballottée de droite et de gauche sans volonté libre, mignon-python, naïvement bête cependant intéressée – Angéla Stefanovics – je pourrais pleurer; et toute cette stagnation rebattue dans cet appartement gris de Pest ne surprend pas en tant que nouveauté, parce que l’on a déja vu de telles choses, mais ill est capable d’ offrir de nouveaux aspetcs. C’est un choque de nouveau et de nouveau comment des gens arrivent à survivre de vieux quotidiens sans attention, intelligence, résolution rangés côte à côte. L’entrée de Zuzsa – Zuszsa Lőrincz – est archi pro, au milieu du spectacle, elle cède au questionnement du Pitbull et entre sur scène des rangs du public où elle était assit jusqu’à présent. D’ailleurs de nombreuses fois il est difficile de différencier s’il s’agit des scènes préalablement écrites ou on voit des improvisations. Cela n’est pas accidentel car l’oeuvre est le résultat d’un texte fixe mais qui a été écrit à partir des improvisations des comédiens. Puis la mise en scène est un travail collectif entre Péter Kárpáti et la troupe. Les dialogues sont rudement vraisemblables et énergiques; il est vrai, on a l’impression si le spectacle se créerait devant nos yeux. Le manque angoissant de perspectives des relations désordonnées et des histoires familiales comminutives est débloqué par la danse-finale – qui a aussi l’air d’un impro – dirigé par le Pitbull. Zsolt Nagy, Martin Boross et enfin Natasa Stork qui entre dernièrement, ils reconstituent la scène de danse drôle de Bande à Part de Godard accompagnée d’une reprise de Riders on The Storm.
Fierté qu’enfin une fois ce n’est pas l’apropos de Viktor Orban que je dois m’expliquer..Le contour d’une réalité triste mais bien connue. Mal de pays dur. Stupéfaction et éclat de rire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése