S egy pillanat, mely megszakad.
Egy sóhaj, mely óhaj,
A tenger horizontján vesztegel
Habzó tengerén, fehér fodros tajtékkal,
Hol fehér sirály kering
de csitt, egy szirén int!
Nézzük hát, mint gördíti Sziszüphosz izzó arany gömbünk
A látóhatáron.
S tovább.
Hónapokon
Éveken át.
Mindig csak előre.
Körbe-körbe.
Lévén
A végtelen nemes őre.
Se e pillanat, mely megszakad
Ott ragad
A szirén szemében örökre
A pillanat,
Hogy látta Sziszüphoszt
Már milliomnyi évvel előre

Sinter - a falu - 2009 június